Bemutatkozás
Könyveim
Árak és engedmények
Család-barát magazin
Gyógyultak történetei
Lelki táplálékok


Gyógyultak történetei

Járni, beszélni nem tudó Esperes úr a 7 hetes kezelés után.
Járni, beszélni nem tudó Esperes úr a 7 hetes kezelés után.
1992-ben négyhónapos tanulmányúton voltam Brazíliában. Barátnőmet kértem meg, hogy minden beteg érdeklődő levelére röviden válaszoljon. Így is tett. Többek között áprilisban egy idős esperes úr házvezetőnőjétől jött levél, melyben kérte, hogy menjek el Esztergomba, mert az Esperes úr járóképtelen beteg, s szeretnék ha tanácsolnám az általam képviselt természetes gyógymódokat. Barátnőm válaszolt neki: majd júniusban tessék újból írni, ha még fent tartják kérésüket. Úgy is történt, júniusban újból hívtak.
1992. július 19-én tudtam elmenni, s a beteg bottal "jött" be a szobába, egyik oldalát teljesen "húzva" s üdvözlés után mondta, illetve mondta volna : Kkkk a taaa lin ééén ssszereeee teek bbebbe ssszélllnni dddeee nneemmm ttuudddookkk.. dadogta.
Fájó érzés fogott el, látva a 74 éves esperest.
Kórházi zárójelentésén ez állt: Contusio cerebri parietooccipitalis l.d. 8511. Hygroma frontalis l.s. 2281. Epilepsia 345. Encephalopathia vascularis arterioslcerotica 43700. Cardiomyopathia..
Alapos kikérdezés, vizsgálat után, egy két oldalas beteglapot adtam át neki, mely tartalmazta a következő időszak "tennivalóit", úgy az étkezés, mint a kezelések tekintetében. Mivel semmilyen állati termék fogyasztását nem ajánlottam neki, gyorsan készítettem "diótejet" és müzli-tortát, amit jó ízűen elfogyasztott.

Jó hét hét múlva - szeptember 12-én mentem előadást tartani a dorogi Müvelődési Házba, s előtte még elmentem meglátogatni a betegemet. A templom előtt feketeruhás férfiak álltak, s mikor érdeklődtem az Esperes úr után, a felelet így szólt: "Nem tetszik tudni vele beszélni, mert eltemetett egy bácsit, s most tartja a misét". Mondhatom leesett az állam a csodálkozástól, s kértem a férfiakat, adják át neki üdvözletemet, s hogy másnap reggel meg fogom látogatni.
Úgy is tettem: S mikor megláttam az én nehezen menő és dadogó betegemet, nagyon boldog voltam, mert tökéletesen járt és beszélt ! Nyugodtan leírom isteni csoda volt, de nem véletlenül. Az Esperes úr elmondta: mindent pontosan megcsinált, amit leírtam: " A tisztítókúra ideje alatt még az is hozott neki ebédet, aki soha nem hozott semmit, s mindenki le volt döbbenve, hogy miért nem fogadok el semmit... de végig kitartóan csak ittam a rostosleveket. Minden éjjel agyagpakolásba feküdtem, reggel és este végeztem a hydroterápiákat, "mert itt nappal semmit nem lehet csinálni, akkora jövés-menés van.
Hála a jó Istennek nagyon jól vagyok. Alsó végtagján vastag visszerek duzzadtak ki, melyek akkor már szépen húzódtak vissza. " Nagyon boldogok voltunk... s újból megtapasztalhattam: Istennél nincs lehetetlen, d e az embernek is meg kell tennie a maga részét. Évek múlva is mikor arra jártam a meglátogattam, pontosan akkor indult Szlovákiába, nővérét meglátogatni. Együtt dicsértük az Úr Jézus hatalmát, s örömmel váltunk el.