Gyógyultak történetei
1992. július 19-én tudtam elmenni, s a beteg bottal "jött" be a szobába, egyik oldalát teljesen "húzva" s üdvözlés után mondta, illetve mondta volna : Kkkk a taaa lin ééén ssszereeee teek bbebbe ssszélllnni dddeee nneemmm ttuudddookkk.. dadogta.
Fájó érzés fogott el, látva a 74 éves esperest.
Kórházi zárójelentésén ez állt: Contusio cerebri parietooccipitalis l.d. 8511. Hygroma frontalis l.s. 2281. Epilepsia 345. Encephalopathia vascularis arterioslcerotica 43700. Cardiomyopathia..
Alapos kikérdezés, vizsgálat után, egy két oldalas beteglapot adtam át neki, mely tartalmazta a következő időszak "tennivalóit", úgy az étkezés, mint a kezelések tekintetében. Mivel semmilyen állati termék fogyasztását nem ajánlottam neki, gyorsan készítettem "diótejet" és müzli-tortát, amit jó ízűen elfogyasztott.
Jó hét hét múlva - szeptember 12-én mentem előadást tartani a dorogi Müvelődési Házba, s előtte még elmentem meglátogatni a betegemet. A templom előtt feketeruhás férfiak álltak, s mikor érdeklődtem az Esperes úr után, a felelet így szólt: "Nem tetszik tudni vele beszélni, mert eltemetett egy bácsit, s most tartja a misét". Mondhatom leesett az állam a csodálkozástól, s kértem a férfiakat, adják át neki üdvözletemet, s hogy másnap reggel meg fogom látogatni.
Úgy is tettem: S mikor megláttam az én nehezen menő és dadogó betegemet, nagyon boldog voltam, mert tökéletesen járt és beszélt ! Nyugodtan leírom isteni csoda volt, de nem véletlenül. Az Esperes úr elmondta: mindent pontosan megcsinált, amit leírtam: " A tisztítókúra ideje alatt még az is hozott neki ebédet, aki soha nem hozott semmit, s mindenki le volt döbbenve, hogy miért nem fogadok el semmit... de végig kitartóan csak ittam a rostosleveket. Minden éjjel agyagpakolásba feküdtem, reggel és este végeztem a hydroterápiákat, "mert itt nappal semmit nem lehet csinálni, akkora jövés-menés van.
Hála a jó Istennek nagyon jól vagyok. Alsó végtagján vastag visszerek duzzadtak ki, melyek akkor már szépen húzódtak vissza. " Nagyon boldogok voltunk... s újból megtapasztalhattam: Istennél nincs lehetetlen, d e az embernek is meg kell tennie a maga részét. Évek múlva is mikor arra jártam a meglátogattam, pontosan akkor indult Szlovákiába, nővérét meglátogatni. Együtt dicsértük az Úr Jézus hatalmát, s örömmel váltunk el.