Gyógyultak történetei

2002. augusztus 15-én végtelen szomorúsággal vitte haza a kórházból egy hölgy a 87 éves Édesanyját. Diagnózis két 10 cm-es tumor az alhasban, mellette több kicsivel. Korára való tekintettel a műtétet nem javasolták. Már csak hetei vannak hátra, mondta az elbocsátó doktor.
Másnap 16-án elhozták hozzám. Orvosi papírjainak átnézése után, összeállítottam a terápiákat, mit alaposan megbeszéltem a lányával. Ő ígérte, hogy mindent meg fog tenni, mert neki senki más nincs csak az Édesanyja. A beteg olyan szellemi és fizikai állapotban volt, hogy ma sem emlékszik rá, hogy járt Pusztaszabolcson - fizikailag végtelenül legyengülve.

Pár hét múlva a házi orvosuk meglepetésére, a néni tudott már egyedül ülni, majd felkelt, és kezdett járni. Jó ízűen fogyasztotta a vegan-ételeket, s gyönyörűen erősödött. Már többször felkerestem őket, november 2-án elvittem a temető kapujáig, ahonnan saját lábán ment el szerettei sírjához.

Hála a jó Istennek, aki megadta az egyszerű gyógymódokat, a néni ma is nagyon jól van.
Takarít, felszedte a diót, gereblyézett... S be akarja nekem bizonyítani, hogy már annyira jól van, hogy nincs szükség az agyagpakolásra, fürdőkre. De azért még folytatni kell a kezeléseket. A házi orvosuk elmondta nekem: hogy kezével vizsgálva is a daganatok sokkal kisebbek... S igazán nagy csoda, hogy a néni él... s főleg, hogy ilyen jól van.

Nagyon boldog vagyok, s hálás a jó Istennek, hogy ilyen csodákat tesz azokkal, akik elfogadják az általa javasolt egyszerű gyógymódokat.