Palocsai Erzsébet biológus ajánlása
BEVEZETŐKedves Olvasó!
Ebben a pillanatban, amikor ezt a kis könyvet felnyitotta, szemeit is tágra nyithatja, mert csodálatos olvasmánynak néz elébe. Kortól, nemtől, testi-lelki állapottól függetlenül, leköti majd figyelmét. Annyira a mindennapjainkhoz kötődnek szavai, hogy nem létezik olyan ember, aki ne találna benne olyan igazságot, amely életéhez tartozik. Sőt, fordítva is igaz, olyan dolgokról szerezhet tudomást, amely eddig nem kapcsolódott tudatosan hozzá, érezhette, hogy létezik, mert sok „csodát” élt át már, de nem tudta, hogy honnan is származnak azok.
Annak, aki az olvasmányokat a vége felől szereti visszalapozgatni, meglepetten észlelheti, hogy így is működik mindaz, amit a szerző átadni szeretne az olvasónak.
Ha eddig nem sikerült elég ismeretet szerezni testünk felépítéséről, szerveink működéséről, egészen a legapróbb sejtek feladatáig, most, felújíthatja, vagy kiegészítheti azokat, hogy úgymond, feltérképezhesse „belsőjét”.
Olvasás közben rájöhet arra, hogy nem lehet mindennek a központja csak az anyagi test, mert ennek működnie is kell ahhoz, hogy élhessünk. Mégpedig úgy kell működnie, hogy jól érezzük magunkat. Ugye ez nagyon fontos mindenki számára?
Majd megtudhatja, hogy az a bizonyos lelki élet, amelyre nem nagyon figyelünk oda, „mert arra nincs szükség, arra nincs idő, az régimódi, az nem a mai világba való” jelzőkkel illetve elhanyagoljuk, és sokszor csak akkor kapunk észbe, amikor a test már beteg, és alapja bizony valamilyen lelki baj. Ha eddig ez nem volt fontos, most azzá lehet!
Mindezek ismeretében egy egész év, minden hónapját külön karolja át, mindazokkal a jellegzetességgel, ami a mi méréskelt éghajlatunk évszakaihoz, és az ember mindennapi tevékenységeihez fűződik.
Minden fejezetben, különösen nagy figyelemmel, és aprólékossággal támasztja alá a szerző mindezeket, a mára is érvényes bibliai idézetekkel, bizonyságot téve hitéről.
A hit, a remény, a szeretet az alapja mindannak, ami igazán emberré alakít bennünket. Üzenet mindazoknak, akik folyton érzékelik, de „vakok és „süketek” ahhoz hogy meghallják, megérezzék a Szeretet jézusi szavát.
Biztos, hogy elolvasván a 12 fejezetet, szeretnék a 13.-al folytatni, mert közben sokan rájönnek, hogy mennyire szükségük van mindarra, amit ezzel a mindennapi emberekhez szóló, egyszerű, érthető szavakkal boncolgat a szerző. Rámutat a leggyakrabban felmerülő problémákra, az egyén és a társadalom oda-vissza ható viszonyára, és főleg a család meghatározó szerepére az egyén jellemének formálásában, ugyanakkor ellátja olyan mélyreható tanácsokkal, amely a sokévi saját és emberekkel, főleg betegekkel való kapcsolatok tapasztalatain alapszik.
Induljunk hát el ennek az érdekes éves útmutató ismeretlen erdei útjain, kisebb-nagyobb ösvényein, meg-megállva egy-egy tisztáson, ahol megpillanthatjuk a fényt, a világosságot, magunkba szívhatjuk erejét, és mire kikerülünk az erdő sűrűjéből, csodálkozva vesszük észre, hogy nem volt könnyű, de megérte, mert másképpen látjuk a világot. Ehhez kívánok kitartást, erőt, és Isten áldását.
Palocsay Erzsébet
biológus