Csend
Vihar van, rettenetes vihar
Fák törzse reccsen, leborul a földre,
orkán erejű szél visz, visz mindent
mit hatalmas erejével felkaphat.
A szikla belső mélyedésében… ott bent..
piciny, törékeny virág nyugodtan nyílhat.
Védve van, védi őt a szikla,
a vihart nem érzi, bár „hallja”…
de szívében csend van, csend s béke..
bár tudja.. ő törékeny, gyenge, nyílhat,
nem zúzza vihar..
mert védve van!
Mily jó a csend, mily jó a nyugalom!
de ez csak ott van, hol van bizalom.
Kicsinyke virág bizalmad miben van?
A sziklában, hisz Ő az Erőd!
Ő az oltalom!
illatozhatok tovább…
hiszen védve vagyok.
Nekem is van egy sziklám..
Ki minden nap oltalmaz engem,
kiben erős a bizodalmam, hitem..
S ezért,. bár zúg a vihar körülöttem…
béke.. s csend van szívemben.
Jézus Krisztus az én Sziklám,
Ki – mert nagyon szeret –
védő oltalmában vesz –
naponta engemet.
Oly jó csendben lábainál ülni,
oly jó naponta halk szavát hallani,
oly jó – ha zúgó viharban
hallom szavát: Csak rám bízd magad!”
Fogjad kezem, s légy mindig mellettem,
Itt a vihar szele érhet, de soha le nem törhet!
a tenger árja is sodorja a köveket,
s csiszolódva lesznek finomak, szépek
Fogjad kezem, s légy mindig mellettem,
a próbák, a tövisek ha sebzik szívedet,
Ne csüggedj!
Csendben vizsgáld magad, s engedd
a próbák által hadd nemesedjen szíved”.
Csend.. mily nagy szükségem van rád,
Csendben lehet mondani hő imát…
Csend! szükséges vagy nekem, hogy naponta
vizsgáljam, kutassam belső életem.
S lássam magam… gyenge voltomat,
Érezzem, hogy erőm csak Tőle van!
Ő a szikla, Ő ki nagyon szeret
Ki minden emberért áldoztad életed.
Ha kezed foghatom, nincs miért csüggednem,
Ha szavad hallhatom, békében van szívem,
Ha hittel nézhetek naponta fel Reád…
ENYÉM MINDEN, MINDEN BOLDOGSÁG!
Fák törzse reccsen, leborul a földre,
orkán erejű szél visz, visz mindent
mit hatalmas erejével felkaphat.
A szikla belső mélyedésében… ott bent..
piciny, törékeny virág nyugodtan nyílhat.
Védve van, védi őt a szikla,
a vihart nem érzi, bár „hallja”…
de szívében csend van, csend s béke..
bár tudja.. ő törékeny, gyenge, nyílhat,
nem zúzza vihar..
mert védve van!
Mily jó a csend, mily jó a nyugalom!
de ez csak ott van, hol van bizalom.
Kicsinyke virág bizalmad miben van?
A sziklában, hisz Ő az Erőd!
Ő az oltalom!
illatozhatok tovább…
hiszen védve vagyok.
Nekem is van egy sziklám..
Ki minden nap oltalmaz engem,
kiben erős a bizodalmam, hitem..
S ezért,. bár zúg a vihar körülöttem…
béke.. s csend van szívemben.
Jézus Krisztus az én Sziklám,
Ki – mert nagyon szeret –
védő oltalmában vesz –
naponta engemet.
Oly jó csendben lábainál ülni,
oly jó naponta halk szavát hallani,
oly jó – ha zúgó viharban
hallom szavát: Csak rám bízd magad!”
Fogjad kezem, s légy mindig mellettem,
Itt a vihar szele érhet, de soha le nem törhet!
a tenger árja is sodorja a köveket,
s csiszolódva lesznek finomak, szépek
Fogjad kezem, s légy mindig mellettem,
a próbák, a tövisek ha sebzik szívedet,
Ne csüggedj!
Csendben vizsgáld magad, s engedd
a próbák által hadd nemesedjen szíved”.
Csend.. mily nagy szükségem van rád,
Csendben lehet mondani hő imát…
Csend! szükséges vagy nekem, hogy naponta
vizsgáljam, kutassam belső életem.
S lássam magam… gyenge voltomat,
Érezzem, hogy erőm csak Tőle van!
Ő a szikla, Ő ki nagyon szeret
Ki minden emberért áldoztad életed.
Ha kezed foghatom, nincs miért csüggednem,
Ha szavad hallhatom, békében van szívem,
Ha hittel nézhetek naponta fel Reád…
ENYÉM MINDEN, MINDEN BOLDOGSÁG!
Bokor Katalin 1991. január