AZ ÉV UTOLSÓ HÓNAPJÁNAK MELEGSÉGE

A következő, talán sokak számára hosszú írásról többen azt gondolják, hogy „mi köze ennek az egésznek a karácsonyhoz?” Szerintem az, hogy ezek az emberek megjárták az elkeseredettség mélységeit, szinte kilátástalan helyzetbe kerültek a betegség miatt. Kaptak egy reménysugarat, egy kinyújtott kezet, amibe belekapaszkodtak és meggyógyultak. Ennek köszönhetően minden nap más a számukra, mint a többi ember számára. Valószínű ők másképpen, mélyebben élik meg a karácsony, a szeretet ünnepét- mert csodát kaptak az életükben. Kérem, olvassák szeretettel. (szerk.)

Szinte minden gyermek, de sok felnőtt is reménykedő szívvel várja a decemberi hónapot. Már tizenegy hónap a hátunk mögött van, az év utolsó hónapja van már csak hátra, - amit a szeretet hónapjának is lehetve nevezni. Úgy írom: lehetne!, s nem azt, hogy lehet. Miért? Mire a cikket végigolvassák, meg fogják érteni, hogy miért, s azt remélem- de nagyon- hogy nagy százalékban mindenki egyetért velem.

Először egy verset szeretnék idézni Tóth Bálint tollából:

INTÉS ALÁZATRA

Mi üthet át a két világ között- a szeretet- a fényben öltözött?

A hősi, a szent, az áldozati?- Az is, de inkább a hétköznapi!

Szárnyat kaptam, s kapirgálásra kérsz. Nem! De gőg nélkül élj, amivel élsz…

Nem máglya, börtön, s hű harcban a kard?- Bármi kis jót tégy, odaát kihajt!

S ki csúcsra tör? Lábad feljebb ha lép?- Minden csúccsal mélyül a szakadék!

Hiába tett, s mit tud, s alkot az agy? – sokszor a kicsi több ott, mint a nagy!

Mondd végre, mi a legfőbb szeretet? – Legfőbb?? A jó, ha szívedből teszed!

 

Bölcs Salamon írásában a Példabeszédek könyve 11, 25. verséből ezt a tanítást kapjuk: „A mással jól tevő ember megkövéredik; és a ki mást felüdít, maga is üdül.” János apostol az I. levele 3. rész 18. versében így ír: „Fiacskáim, ne szóval szeressük, sem nyelvvel; hanem cselekedettel és valósággal.” Úgy érzem, már van min elgondolkodni. Hogy az év utolsó nagy ünnepein összejönnek a családok- ahol összejönnek,- egymást túllicitálva nyújtják át ajándékaikat (van, amit a bankok figyelmeztetése ellenére hitelből vásároltak!!!)- a természetesen ez nem illusztrálja a szívünkben élő szeretet mélységét.

Ez nem szeretet. Nagyon szeretem a fenti verset, amelyből meg kellett tanulni mindenkinek, hogy a hétköznapi, szívből való szeretet, melyeket tetteink, s nem üres szavaink fejeznek ki, ez fog igazi boldogságot, belső melegséget, jó érzést adni- annak, aki ezt egész évben gyakorolta- az év utolsó hónapjában.

Gyermekkoromban többször elmondtam egy verset, melynek a címe: Jézus az én példaképem. Egyik szakasza így hangzik: Legyek sebeket kötöző, fáradt lelkeket öntöző, ősztől télig, tavasztól nyárig. Ilyen lehessek mindhalálig. Nekem mindenben Ő a példaképem, s drága szüleim, kik már régen megpihentek. Nagyon jól emlékszem 1968 tavaszára, mikor a bal csípőmet operálták a kakasszéki szanatóriumban, ahol tíz hetet kellet bent feküdnöm. Azon a télen gyakran meglátogattam egy igen beteg, nálam idősebb hölgyet. A kórházi létem alatt üzent, hogy nagyon vár. Édesanyám, mikor jött meglátogatni, ezt mondta: „Üzent neked a Julika hogy vár, s gondoltam elmegyek én, ne várjon hiába. Egy jó kilométerre lakott tőlünk az asszonyka. Tudod- folytatta édesanyám, hétszer elestem az úton, de akkor is elmentem, mert tudtam, hogy vár téged.”- Én ilyen példák között nőttem fel.

Kedves Olvasóm! Nem óhajtok egyáltalán senkinek példaképe lenni, hiszen egy gyenge, sokat szenvedett idős asszony vagyok, de szeretném egy pár levéllel, képpel bemutatni, hogy mi okoz nekem örömöt, igazi melegséget az év végén.

Íme az első levél:

Kedves Katalin!

Hálás szeretettel kívánok Önöknek sok örömet, boldogságot az eljövendő ünnepre, és nagyon köszönöm a mellékelt üzenetet is.

Hálával:Tímár Ágnes

Majd olvassák a következőt:

Kedves Katalin!

Tavaly márciusban voltam Önnél 2 éves meddőség és egy endometriózis műtét után. A terápiából a tisztítókúrát, gyógyteákat, fürdőket és a húsmentes táplálkozást tudtam beiktatni. Ezek mellett még Aviva tornát végeztem. Júniusban terhes is lettem és ma már egy kilenc hónapos kisfiú boldog anyukája vagyok. Szeretném megköszönni a segítségét, jó egészséget és munkájához további sok sikert kívánok!

Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Új Évet Kívánok!

Üdvözlettel: Kanizsainé Besszer Szandra

Megjegyezni kívánom, hogy nemrég kaptam tőlük levelet, s most októberben várják a második kisbabát. Örülök neki velük együtt.

A következő kisfiú  D. Karcsika, akinél januárban szisztémás juvenilis arthritist állapítottak meg orvosai. Februárban hozták el hozzám, júliusban ezt a levelet kaptam a boldog anyukától:

Nagyon hálásak vagyunk Karcsi gyógyulásáért Kati néninek és Istennek. Köszönjük az útmutatást, a szeretetet. Csodának tartom, hogy így meggyógyult és teljesen gyógyszermentesen él. A kezelési módszerek betartása időnként kimerítő volt. Nem tudjuk mit hoz a jövő, de a jelenlegi orvosi eredmények nagyon biztatóak, s megérte a sok fáradozást.

Szeretettel a D. család

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Örüljenek velem a következő fiatal pár láttán. Ez a fiatalember az első, általam javasolt természetes kezelések után született "természetgyógyászati unokám", most szeptemberben volt 20 éves!! Már van kis barátnője! Azért azt itt le kell írni, hogy az anyukájának 17 éves korától 20 éves koráig egyáltalán nem volt mensese. Ekkor találkoztunk egy előadáson, majd vizsgálat után leírtam neki, hogy otthon milyen kezeléseket kell végezzen. Tudomásom szerint Ő volt az, aki leghosszabb ideig - fél évig végezte a terápiákat, s betartotta az étkezési tanácsokat, s lám, Isten segítségével nem eredménytelenül. Már gimibe jár az öcsike is.

 

Füle Lajos: Méltó szenvedély

Legszebb, emberhez legméltóbb szenvedély: örömöt szerezni.

Gyógyító kúra!! ez betegségben, szomorúságban.

Biztos védelem

az érdektelenség köde, az önzés fagya ellen. Boldog, ki ebben égeti magát!

Élete füstje, mint jó illatú áldozat,

száll fel az égre.

 

Ezt az aranyos kórházi képet Ausztráliából kaptam már négy éve. Előtte egy jó évvel férjem nagybátyját voltunk megláto­gatni, tartottam több városban előadást, s ez az asszonyka vizsgálatot kért, mert meddőnek nyilvánították. Azóta már a kislánynak kis testvére is született, akiről megint küldtek képet, s örömmel köszönték meg újból a régi segítséget.

Én is ilyenkor megköszönöm Istennek, hogy picinyke eszköze lehetek szent kezében.

Kedves Olvasóim! Mártikát most ősszel három éve hozta el az édesapja. Diagnózis: zöld hályog a szemen. Most tavasszal mondta az Apuka, hogy akkor ki akarták már venni a szemét, de ő nem ment bele, s ezután jöttek el hozzám.

 

Olvassák a legutóbbi leveleket. Kedves Katalin!

 

Itt küldöm Márti két laboreredményét. Hála Istennek mi jól vagyunk. Tegnap voltak Gyulán a férjem és Márti. A szemnyomás határérték, amúgy békés, szép tiszta a szeme. A közeli hetekben szeretnénk lébőjtkúrát és tisztítókúrát is tartani Mártinak.

Kedves Kati néni!

 

A kúrának köszönhetően nagyon jól érzem magam. Nem fáj már soha a fejem, a kedvem is jobb. Nagyon szeretek sütni. Főleg úgy, hogy a cukrot mézzel helyettesítem. Folyamatosan készítjük a növényi tejeket - dió, zabpehely, rizs - köles. Eszem a hagymát, csírákat. Iszom a répa-, cékla- és káposztaleveket. A fürdőket naponta felváltva csinálom. Sót szinte egyáltalán nem fogyasztok. Agyagpakolást hetente csinálunk. Fogadja szeretettel az itt küldött fényképeket.

 

E képen egy szép 15 éves kislányt lát kedves olvasóm, kinek születésekkor a diagnózisa: Neonat. Preamat.Gr.e.33. Hydrocopha­lus int. Post. Haemorrh. Pneumonia l.d.anaemia. (röviden vízfejűség és hasonló rendellenességek). Az anyukának az orvos azt mondta: lehet, hogy mozgás-sérült lesz, vagy értelmi problémás, stb. Még egy éves sem volt, mikor Budapesten tartva az előadást, édesanyja sírva mondta el lánya állapotát. Kemény munkába fogott az anyuka. Végezte a terápiákat, a shuntot már nem engedte cserélni. Később ilyen levelet kaptam tőle: Annácska 16 hónaposan önállóan jár. Három éves korában közel száz verset mond. "Szeretnék Katalinnak köszönetet mondani azért, hogy megmutatta a gyógyulás felé vezető utat. S főleg azért, hogy megtanította: "A betegség esetén nem félni, hanem cselekedni kell."

Az Egészség minden napra című könyvemhez hosszú levelet írt 2008-ban, melyet benne elolvashatnak. Most rövid idézet: "Az Amerikai úti Ideggyógyászati Klinika nyugalmazott professzora összehívatta azokat a gyermekeket, akiket ő vagy közvetlen kollégái operáltak 1990. és 1999. év között. Nagyon elcsodálkozott, hogy élete során most találkozott olyan shunt-ölt kisgyerekkel, akinek egyéves korában már nem volt szüksége erre a "segédeszközre:' Akkor tudtam meg, milyen hálásak lehetünk a sorsnak, hogy ép gyermekünk van, egészséges, értelmes, jó a mozgása és minden lehetősége megvan, hogy teljes életet éljen. Nagyon sok sorstársammal együtt én is keveset tudtam ennek a beteg­ségnek a kimeneteléről. Bizonytalanságban éltünk, nem volt összehasonlítási alapunk, kevés információt kaptunk. Persze tudtuk, hogy az agy nagyon is sebezhető, és sérülés esetén maradandó károsodást szenved. Nehézpillanataim voltak, nem tagadom. Én is szívesen mentem volna szórakozni. Sokszor úgy gondoltam, feladom, elvégre én is olyan ember vagyok, mint bárki. Jogom van a saját életemet élni. De nem tettem.

Miért írtam le mindezt? Szeretnék erőt és kitartást kívánni mindazon sorstársamnak, aki hasonló gondokkal és gondolatokkal küszködik. Megéri. Lányom most 15 éves kamaszlány, ennek a kornak minden szépségével, kihívásával. Kedves Katalin! Készülő könyvébe kérem, tegye be levelemet, hátha kapaszkodót jelent történetünk, és segítséget adhatunk elkeseredett családoknak:' Eddig a levél. Úgy érzem, nem kell hozzá több kommentár. Nekem boldogságot, melegséget ad nemcsak decemberben, hanem minden nap.

Gergőt 2010. október 15-én hozták el hozzám a következő diagnózissal: Agytörzsi tumor a nyúltvelőben. Az óvodás kisfiú alig múlt 6 éves, mikor fejfájása miatt szülei az orvoshoz vitték. A különböző vizsgálatok után, melyekkel az előbbi diagnózist állapították meg, a professzorok azt mondták, hogy nem nyúlnak hozzá. Mivel a dédnagyapja jól ismer engem, azonnal idehozták a gyermeket, akivel "komoly" beszélgetést folytattunk. Megkértem, hogy mindazt a terápiát amit leírtam, s az étkezési tanácsokat, ne az édesanyja, vagy az én kedvemért csinálja, hanem a saját maga gyógyulásáért. Nem tudom elmondani azt az örömöt, hogy a fejfájásai már nagyon régen megszűntek, jól érzi magát. Futballozik mint a többi kisfiú, s most már iskolába jár, jól tanul. Szeptemberben, Debrecenben voltak kontrollon, ahol látva a gyermek jó állapotát, csak fél év múlva rendelték vissza őket. Hálás vagyok érte a jó Istennek, hogy ez a gyermek ilyen kitartóan betartja az étkezési tanácsokat, s minden ellenkezés nélkül végzi a terápiákat, többek között az agyagpakolást is. Most beszéltem az édesanyjával telefonon, s elmondta, hogy Gergő a kapott mikulás-csomagot elajándékozta, mondván, hogy neki ez nem kell, mert nem egészséges. Nagyon erős, elszánt kisfiú, hála a jó Istennek.

 

Ez év augusztus elsején volt hasonló problémával nálam egy büntetőbíró! Az ő daganata sem a legjobb helyen alakult, s orvosai azt mondták neki: Ha műtik, 50 % az esély a javulásra. Diagnózisából kitűnik, hogy a C V-VI. csigolya magasságában látható a változás. Orvosi papírjainak átnézése, kikérdezés, s a vizsgálatom után, neki is átadtam a személyére szabott étkezési és kezelési tanácsaimat. Mikor indulni készült, arra kért, hogy imádkozzak érte. Nemrég beszéltünk, s az utóbbi kontrollvizsgálaton mondták orvosai, hogy csökkent daganatának mérete. Nagyon örül, s én is boldog vagyok, s hálás érte a jó Istennek Nem repdesett először a tanácsolt kezeléseknek, de idejéhez mérten mégis elkezdte őket, s az étkezési tanácsokat is igyekezett betartani, lám nem eredménytelenül. Annak is örülök, hogy mindkét súlyos betegnél az orvosok tudják, hogy páciensük milyen kezelést végez.

De írhatnék a máj- és gyomorrákos erdélyi férfiről, aki hasonlóan hosszú munka, és Isten áldása által meggyógyult, aki duplán bol­dog, hiszen a négyszer elvetélt menye is, hasonló terápiák után gyönyörű fiú unokát szült. Az idén Dubaiból küldték fényképüket a kisfiúval a szülők Írhatnék a májrákos református lelkészről, aki az egész család bevonásával végezte a terápiákat, hála Istennek, Ő is már régen gyógyult. Írhatnék az ízületi gyulladásból, pcp-s nőről, a szívbetegekről, a cukorbetegről, aki pár hét komoly terápia végzés után már 35 egységgel csökkentette inzulin-adagját. (természetesen napi mérést végez.) Vagy a tüdőrákosról, aki Istenem dicsőítésére meggyógyult e terápiák által, annak ellenére, hogy orvos-rokona eléggé leszúrt engem, s őt is ijesztgette, hogy egy hónapon belül meg fog halni. Azóta már több mint 100 hónap is eltelt, de az orvos azóta sem szólt nekem semmit.

Sok jó példát hoztam fel, a rosszakból, amikből sajnos talán még több van, csak egyet: Sclerosis Multiplex-ben szenvedő feleségét tolókocsiban tolta be a férje az irodámban. Éreztem: ez az asszony mindent megtenne azért, hogy meggyógyuljon. Van egy videóm a Hospital Naturistából, ahova egy tolókocsiban ülő SM-est tolnak be megérkezésekor, mutatják a kezeléseket, amelyeket végeztek vele, s a hölgy fél év múlva, kis bőröndjével futva kifelé távozik a kórházból. Mikor ezt közösen végig néztük, az asszonykának ra­gyogott az arca az örömtől, s a reménytől, hogy ő is meggyógyulhat. Majd papíron átadtam kezelési tanácsaimat. A férj kifelé fordította a tolókocsit, hogy mennek el, s úgy visszanézve rám, hangosan mondta: "Katalin, mi ezt nem csináljuk, nekem erre nincs időm:' Nem tudom leírni, hogy milyen rettenetesen éreztem magam. Le kellett üljek, majdnem sírtam arra a gondolatra: Hogy érezheti most magát ez az asszony; aki az előbb majdnem repdesett az örömtől???? Hogy érezte magát majd karácsonykor; mikor kapott ajándékot, s ez a jelenet eszébe jutott.

Vajon milyen melegséget ad az a valaki, aki egész évben alig-alig tud valamit szeretteiről, de karácsonyra kirukkol valami nagy ajándékkal Lehet, hogy OTP hitelből!), s úgy gondolja minden rendben van. Az, aki ezt az ajándékot kapja, nem azt gondolja-e: Letudtak egy kötelességet, s ezért igazán nem is tud neki örülni, hiszen tudja, hogy hosszú hónapokig ezektől a szeretteitől még egy telefonhívást sem várhat. Úgy tanítom: Üres szavak mit sem nyomnak a mérlegen!! Kérem, olvassák el a legelső verset: Mi üthet át a két világ között? A hétköznapi szeretet!! Január elsejétől december 31­ig. Minden nap. Ez az igazi szeretet, a többi csak álca.

Az ilyen ember nyugodtan visz figyelmességét kifejezve, apró ajándékot karácsonykor, mert júliusban is volt gondja e személyre. Nyugodtan elmegyek egy temetésre, mert az illetőt a betegágyán is meglátogattam, s akkor ezt ő is tudta.

Ugye értik, hogy mi adhat igazi melegséget az év utolsó hónapjának? Az év minden napját szeretettel, figyelmességgel éltük le szeretteinkkel, barátainkkal szemben. NE CSAK december 23-tóI az év végéig., s ne csak szavakkal, hanem szeretettel, tettel, idővel. Ezt kívánom minden kedves olvasómnak:

Feketéné Bokor Katalin