Gyógyultan visszatérve

Amikor 1988. március 28-án a Ferihegyi repülőtéren magyar földre léptem, soha nem gondoltam, hogy még egyszer sétálni fogok a curitibai utcán, s mint tanuló nap, mint nap figyelhetem a Természetgyógyászok, Orvosok munkáját a Hospital Natu­ristában. Tágra nyílt szemmel, füllel gyűjthetem a tapasztalatokat, s átérezhetem azt, mily nagy a különbség, ha az ember betegként fekszik nap, mint nap egy kórház vagy szanatórium szobájában, s mennyire más dolgozni, megtenni a lehető legjobbat a lelkileg csüggedt, fájdalmakkal teli betegért ...

Mióta - 1989 karácsonya - a Táplálékod legyen gyógyítód c. könyvem megjelent - több orvos, egészségügyi dolgozó keresett fellakásomon, kiket igazán szívük mélyén komolyabban érdekel az általános természetgyógyászat, s annak is az általam megismert és leírt brazil-típusai. Többekkel felvetődött az a betegek által feltett kérés: jó lenne nálunk is egy ilyen klinikát nyitni - de - mint ahogy ezt az orvosok tanácsolták: Katalin jó lenne, ha még egyszer elmenne Brazíliába - s mint tanuló jobban megismerné az ottani kórház életét, munkáját - nemcsak beteg szemével, hanem mint aki dolgozni akar a betegekért. Először nagyon meglepődtem e kérés, illetve javaslat hallatán, de mivel nap, mint nap több beteggel való találkozás, beszélgetésre volt alkalmam, rájöttem, hogy orvos barátaimnak teljesen igazuk van. Kezdtem megbarátkozni a gondolattal, hogy még egyszer e hosszú útra vállalkozzam, s az én mennyei Atyám elé, a jó Isten elé vittem gondolatomat, s kértem: irányítsa Ő az utamat, ha szent akaratával megegyezik.

Eljött az indulás ideje: 1992. febr. 4-e, s én újból megláttam Brazíliát, először is a Sao Pauló-i repülőteret, ahol kedves Dévai Mária a vejével várt. A repülőjegyet négy hónapi visszatérésre váltottam meg, a tanulási vágyamhoz viszonyítva az idő igen rövidnek tűnt, s ezért minden percet igyekeztem kihasználni ismereteim bővítésére. Először is dr. Kanyó Emerich magánklinikáját látogattam meg, Sao Paulótól 40 km-re, Itapecirica de Serra gyönyörű virágokkal teli táján. Ő 1946-ban Bécsben végezte el az orvosi egyetemet, de azonnal a természetes gyógymódok által kezdett dolgozni, amit szüleitől, nagyszüleitől tanult, ismeretet örökölt. Most visszahallgatva a kazettát - mondja: soha semmiféle gyógyszert egy betegnek nem írt fel. Később Braziliába kikerülve - az élet nehézségein kissé átlépve: I971-ben építette fel ezt a magánklinikáját. Meglepődve néztem a betegeket, szalononként, s a külön szalonban elhelyezett AIDS betegházaspárt. Mindketten eléggé soványak, de főleg a férfi igen szomorú volt. Az asszonyka - Marcia Glomba Caires ­láthatóan nagy reményekkel végezte a dr. Kanyó által előírt kúrákat. Kicsit meglepődtem mikor dr. Barbara felkért e házaspár masszírozására. Hiszem, hogy a jó Atyám volt - ki eszembe juttatta: a szeretetben nincsen félelem - s ezután mindennap tetőtől talpig - masszíroztam őket. Természetesen a kezelés nemcsak ennyiből állt: Hydro-geoterápiák, napi napfürdő - gyógyteák, s igen szigorú étrend is kezelésünkhöz tartozott. Minden reggel tornával folytattuk a napot a harmatos fűben való járás után, majd "lelkiterápia" , - Bibliaolvasás, éneklés, beszélgetés, - mikor mindenki elmondhatta "szívét nyomó problémáit" - s azt követő reggeli után folytatódtak a személyre szólóan előírt kezelések. Sajnos csak 10 napot töltöttem a klinikán, de sok tapasztalattal gazdagodtam. Dr. Kanyó elmondta, egyezik meglátásommal, hogy az AIDS beteg asszonyka nagyon szépen gyógyul, míg férje kevésbé. Miért? Az asszonyka - kivel sokat beszélgettem - engedélyével magnókazettára felvéve - elmondta: nagyon örül, hogy ide eljuthatott, sőt lelkileg kitárulkozva: "felszabadulva" a lelki belső terhektől, a testi tisztulásban is szépen halad. A férje sajnos igen-igen bezárkózott "önmagában". Mikor masszíroztam vele beszélgetett, de másoknak nem volt hajlandó megnyílni. Dr. Kanyó elmondja (kazettán) hogy már 6 AIDS beteg meggyógyult klinikáján.

Visszahallgatva a kazettát - Marcia elmondja: 5 hónapja tudja, hogy AIDS beteg, Ő 23 éves, a férje 43. Egyik Sao Pauló-i kórházban kétszer is vettek vért tőle, vizsgálatra, s mind a kétszer megmondták neki szemében, hogy AIDS beteg. Édesanyja hallott erről a Klinikáról, s így kerültek el ide. Sajnos Ő csak férjhez menése után tudta meg, hogy férjének évekkel ezelőtt homoszexuális kapcsolatai voltak, s ezt a betegséget Tőle kapta meg. A kezelések felsorolása után mondja: most már nap, mint nap "otimo" - tehát kitűnően érzi magát.

Egy alkalmas időben a férjével kezdtem beszélgetni, Ő is megengedte, hogy kazettára vegyem, s elmondja: kb. 8 hónapja mondták meg neki is Sao Paulóban, hogy ebben a komoly betegségben szenved. Házassága előtt igen sűrűn váltogatta kapcsolatait, de Ő csak a női kapcsolatairól beszél. A férfinak a szája belül teljesen tele van "herpesszel''' most kérdezem dr. Kanyót, hogy lehet, hogy ennyire csúnya a beteg férfi nyelve, szája. Ő elmondja, ez is az AIDS betegség egyik jele, igaz, hogy nem nagyon fáj neki, de mégis zavaró hatása van az evésben, nyelésben. Mivel a nyelvét nem lehet kivenni, hogy agyagba rakjuk ­idézem szavait - így itt nehezebben gyógyul. Az asszonykát azért látom gyógyultabbnak, - s az is - mondja Kanyó doktor, - mert teljesen feloldotta belső feszültségét, megtalálta lelki békéjét, s így végzi a kezeléseket, melyeket Isten adott, - hittel, hogy a jó Isten minden bűnét megbocsátja neki. Így láthatóan békében és örömmel végzi ezt a nem könnyű kúrát. Sajnos a férje ennek ellentéte, bezárkózva önmagában, még feleségének sem ismeri el, hogy mekkorát vétett ellene, - s ez a legnagyobb akadálya gyógyulásának.

A másik szalonban két férfi feküdt kezelés alatt, mikor először találkoztam velük. Fiatalabbik elmondja, 12 évig nap, mint nap pálinkát ivott több kísérővel. Most elhatározta, hogy új életet kezd, meg szeretne nősülni, s fel akar hagyni az ivással. Első találkozásunkkor pontosan úgy nézett ki, mint aki azt az iszákos életet folytatta. Még 7 napig voltam én itt, s naponta meglepődve szemléltem "fizikai tisztulását" s mielőtt eljöttem, nyugodtan leírhatom, hogy egy egészen megszépült férfivel tudtam beszélgetni. Nagyon örült, hogy a jó Isten adott neki erőt, végezni ezt a kúrát, s mondta Ő többet nem fog a pálinkáspohár után nyúlni. (Kazettán hallgatható.) Tudom, ha a jó Isten tervében van, s egyszer itt nálunk is tudnánk nyitni egy ilyen "brazil természetgyógyászattal gyógyító klinikát, - itt is több iszákos ember meggyógyulása után, sok házban visszatérne a boldog családi élet.

A másik asszonyka, kivel beszélgetek a kazettán: Izabella - 3000 km-re Belémben lakik. Méhében miómát találtak az orvosok, s férje elhozta ide, hogy természetes úton legyen meggyógyítva. 20 napot tartózkodott a klinikán, s most hazatérve még tovább fogja folytatni - főleg az étkezésre előírt - kúrákat. Dr. Kanyó elve: Nyers! nyers! nyers! amiben az igazi életerő, vitaminok és ásványi anyagok - megtalálhatók, a gyógyító munka első kelléke. Az asszonyka fájdalom nélkül távozik, vérzési problémái rendbe jöttek, s örömmel tér haza. Volt alkalmam újból megtapasztalni, amit én is itthon minden betegnek tanácsolom. A gyógyulás felé első lépés: a szervezet méregtelenítése, kitisztítása természetes módon: tehát gyógyteákkal irrigálás és nyers gyümölcs-zöldséglevek fogyasztása. Igaz ezért a kezelésért a betegek nem "tapsol-"nak" - ezért dr. Kanyó "könnyítésül" egy nap ajánlja az irrigálást, másnap a keserűsó fogyasztását, s újból a beöntést felváltva, míg a szervezet teljes kitisztítása megtörténik.

Elköszönve dr. Kanyótól, dr. Barbarától s az általam is kezelt betegektől, megvettem a buszjegyet Curitibába, hogy a Hospital Naturistába folytassam tanulmányomat, amit soha nem fogok elfelejteni.

Antonio Thome, dr. Baracho Edvaldo, Elias de Souza, a klinika vezetői igen kedvesen fogadtak, s velem örültek annak, hogy egészségi állapotom most is olyan jó, mint mikor hazajöttem. Megbeszéltük, hogyan tanulhatok közöttük, s részemre kezdődött a "munka". Délelőtt mindig velük voltam - vizsgálva a betegeket, a viziteknél, a Főnővért kísértem mindenhova, tanulva hogyan irányítja a kezeléseket. Majd a konyhában is eltöltöttem egypár délelőttöt, megfigyelve a személyzet munkáját. Egyik nővérke egész nap a rostos leveket, a teákat hordta a betegeknek a kezelőhelyükre, két-két nővér (külön a férfiaknál, külön a nőknél) már a reggeli órákban végezték az agyagpakolásokat, majd a fürdőket. Ebéd után egy kis pihenőt tartva a betegekkel társalogtam, s mindig megkérdeztem magnóra vehetem-e a beszélgetést, aminek általában nagyon örültek: mondván, ha Ők nem is, de legalább a hangjuk, vagy a fényképük eljut Európába. Itt a legtöbb képet diafilmre vettem fel.

Nagyon tetszett az orvos és a természetgyógyász közötti összmunka. A beteg először a természetgyógyász szobájába lett kísérve, ahol irísdiagnosztikai vizsgálattal vizsgálták. Ha voltak orvosi papírjai elkérte, s megnézte a természetgyógyász is. Kitöltve lapját - kartonját, most az orvosi szobába várták, ahol újból vizsgálat alá került. Természetesen itt az orvos ­természetgyógyász is, s volt mikor még valami kezelést írt fel, vagy későbbi megfigyelés után változtattak ­közösen - a kezelésen. A 2. Szalonban két testvér feküdt, komoly kezeléseket kapva. Bekapcsolva a magnót, újból átélem azt az élményt, amit ezzel a bőrrákos nővel való beszélgetésemkor átéltem. Lusyni Bentao Gomes - beszélgetésünkkor elmondja, betegségét Curitibában állapították meg- ahol is lakik. Carcioma de pele de nariz ­tehát bőrrákja van az orrán. Naponta: agyagpakolást, életfürdőt, escal­da-pé - váltófürdő, meleg ülőfürdő kezeléseket kap, többféle gyógyteát, propoliszt, gyermekláncfüvet, kelká­posztalevelet, stb. Az agyagpakolást a lumbo-ventrálra, az orrára is kapja. Ezenkívül a fenogrego - (görögszénamag-pakolást) is kapja minden nap az orrára.

Megérkezésemkor első héten találkoztam e beteggel, ki elmondta már egy hete itt tartózkodik, sajnos a jövő héten újból haza kell menjen, de vissza fog jönni. Lefényképeztem Őt az "orra" miatt, s mikor visszatért, s folytatta a kezeléseket meglepődésemre igen szépen gyógyult a rákos seb az orrán s újból lefényképeztem. (diafilmre)

Megtanulta a helyes táplálkozást, amit otthon is most már állandóan folytatni fog. Tudja, hogy e betegséget nemcsak helytelen életmód - táplálkozási szokásai okozták, hanem idegi alapon is alakult, mivel az elmúlt évben a kedves férje súlyos betegségben szenvedett, majd meghalt, s mindvégig Ő volt mellette.

Testvére gyomorfekély betegségben szenvedett, s most a kezelésekre nagyon jól érzi magát. Első két nap csak zöldségleveket kapott: kelkáposzta, majd burgonya, banántörzs-gyermekláncfűlevet, propoliszt, a fürdőket, s nem utolsósorban szauna, masszázs és agyagpakolást is kapott.

Hallgatva most a magnót, magam előtt látom az arcát, amint mondja: nagyon jól érzem most már magamat, s örülök, hogy megismertem a Hospital Naturista kórházat, s kezeléseit is.

Aki olvasta a könyvemet, biztosan emlékezik rá: igen sok időt töltöttem itthon is különböző kórházakban, ennélfogva volt alkalmam megfigyelni, tanulni sok olyan dolgot, amire talán sokan fel sem figyelnek. A beteg kapja a kezeléseket, s "csendes pihenőn" azon morfondírozik, ezt az injekciót miért adják, a másik gyógyszert vagy valamilyen kezelést miért kapom, mit szeretnének általuk az orvosok elérni. Már az első kintlétem alkalmával is többször részt vettem a betegek részére előadott "palestrán". Mivel érkezésemkor egy szót sem tudtam portugálul, kevés időnek kellett eltelnie addig, míg megértettem miről is beszél a természetgyógyász.

Most egész más szemmel néztem a dolgokat, s igen nagyon tetszettek ezek az előadások. Miért? Részletesebben miről is szóltak ezek és kik tartották?

Minden héten egyszer ebéd után a konyhavezető hölgy "kenyérsütési bemutatót" tartott, s különböző egészséges táplálék ok elkészítési módját mutatta be. Ugyanakkor este a szalonban ült össze a kíváncsi hallgatóság, hogy praktikus étkezési tanácso­kat halljon. Ezek a tanácsok azonban arról is szóltak, hogy mit miért érdemes elhagyni, illetve ajánlatos nem fogyasztani.

A hét egy másik estjén hol Antonió Thome fő természetgyógyász, hol Élias de Souza természetgyógyász tartott előadást: egészségünk elvesztése, illetve annak visszaszerzésének okairól, ill. módjairól.

Tapasztalatom, ha egy beteg elméjében megérti, hogy pl.: a "banhovital" - az életfürdő milyen hatást vált ki a szervezetre, s neki arra miért van szüksége: egész más kedvvel fog hozzá, mintha csak "előírták" neki, hogy ezt kell végezni, s kész.

Ha már a hideg vizes kezelésről írok, szeretném itt idézni Ellen Gould White majdnem száz évvel ezelőtti írását ezen terápiával kapcsolatban:

"Egészségben vagy betegségben, a tiszta víz a menny legfontosabb ajándéka. Ennek helyes alkalmazása az egészséget fejleszti. A víz, az ital, amit Isten az emberek és állatok szomjúságának lecsillapítás ára adott. Igyatok eleget belőle, mert az segíteni fog a szervezet szükségleteinek: támogatni fogja, hogy a betegségeknek ellenállni tudjon. Külső alkalmazásban egyik eszköz a vérkeringés rendbehozatalára.

Egy hideg vagy friss vízben való fürdő jó edzőeszköz. Meleg fürdő kinyitja a pórusokat és így hozzájárul a tisztátalanságok kiküszöböléséhez. Meleg és langyos fürdők csillapítják az idegeket és mérsékelik a vérkeringést.

Sokan azonban nem szereztek tapasztalatot azon áldásokkal, amelyek a víz helyes használatából származnak, azért félnek tőle. A vízgyógymód nincs úgy becsülve, mint ahogy kellene: mivel alkalmazása fárasztó, sokaknak nem tetszik. Sokféle formában lehet a vizet alkalmazni, a fájdalom csillapítására és a betegség megfékezésére. Mindnyájan tanuljuk meg egyszerű házi alkalmazását. Különösen az anyáknak kell tudni, hogy viseljenek gondot családjukról egészségben és betegségben." Nagy Orvos Lábnyomán 181. oldal.

Lassan három éveltelt, hogy első könyvem az olvasóközönség kezébe került, s örömmel írhatom le, hogy a benne leírtakat sokkal többen alkalmazzák, mint gondoltam volna. Nem egy előadáson mondták többen: mióta ezt, vagy amazt a kezelést az Ön könyvéből alkalmazom, sokkal jobban érzem magam, elhagytam az állandó gyógyszerszedést, nem fáj a fejem stb. Figyeljük meg: meg lehet tanulni az egyszerű házi kezelést, s mennyire jó lenne, ha egyszer itt nálunk is létesülne egy "natúr brazil­típusra felállított klinika", ahol azon gyógymódok egyszerű alkalmazásával súlyos betegek Isten segítségével meg­gyógyulnának. Tapasztaltam ott kint, ezeknek a terápiáknak semmi káros mellékhatásuk nincs!!!

A kazettát folyamatosan továbbhallgatva, nagynéném, Bokor Katalin városából való - Maringai - férfit hallgathatjuk. Íme a beszélgetés rövidített vázlata:

Kérdésemre elmondja: Laudersy Josének hívják Maringáról jött, illetve hozták be tolókocsiban. 42 napot töltött el a Hospital Naturistában, polyartritis betegségben szenvedve. Én most a kórház ajtaja előtt beszélgetve vele, egy jó állapotban lévő férfivel beszélgetek, akivel a kocsijuk mellett állunk. Sem tolókocsi, sem szék nincs a közelünkben. Mikor kérdésemre, hogy mi a foglalkozása, válaszolja: orvos: megkérdem mit fog tenni, ha hazamegy? Milyen gondjai lesznek társaival? Nem tudom Önöknél Európában, Magyarországon mi a helyzet az orvosok és a természetgyógyászok között, de nálunk nagy részben eléggé ellenséges a viszony. Most ha hazatérek, szeretném az itt tanultakat saját klinikámon is bevezetni, nem lesz nehéz helyzetem, mivel magánklinikám van, de azért orvos barátaimat, ismerőseimet is szeretném erre az útra vezetni, hiszen ismertek akkor is mikor tolókocsiban éltem. Gratuláltam ehhez a tervéhez, s sok sikert kívánva, amit Ő is viszonzott nekem. Hiszem, hogy az átélt tapasztalatok minden iskolai tankönyvnél többet érnek. Kérdésemre honnan hallott a Hospital Naturistáról, a következőket feleli: Egy rokonom a karjában trombózist kapott, akit operálni akartak. Hallott e kórházról s eljött ide, s 15 nap alatt "komplettamentem" meggyógyult. Ő látva e gyógyulást, elhatározta, hogy eljön ebbe a kórházba, elhagyta a húst, aminek következtében 10 kg-ot. fogyott mielőtt eljött volna, itt 3 kg-ot, de most már kezdi visszahízni. Kávét nem fogyasztott, sem nem cigarettázik, most már az egészséges táplálkozás komoly híve. Kérdésemre hogyan érzi most magát: egy teljes másik "oldala" van, így mondja. Nagyon jól.

Mikor írom e sorokat, újból és újból látom magam előtt azokat a betegeket, kik lakásomon kérdezik: Katalin honnan vegyek én magamnak, agyagot, vagy ki fog nekem segíteni, hiszen én egyedül vagyok, stb. stb. Igaz egyedül ezeket a kezeléseket elég nehéz, de vannak akik erős fájdalmuk miatt mégis hozzáláttak, s nyugodtan írhatom meglett az eredménye. Hiszem, hogy összefogással nálunk is lehetne oldani ezt a kérdést: Egy kórház, ha egy részt átadna, ahol ezeket a kezeléseket lehetne végezni - orvosi összefogással, s amit nem lehet figyelmen kívül hagyni! Sokkal kevesebb költségekbe kerülne az agyag, a víz, a gyógyteák, mint a drága orvosságok és injekciók - sok beteg, kinek fájdalomtól eltorzul, az arca meggyógyulna.

A magnó forog tovább, most egy hölggyel beszélgetek, akinek legnagyobb problémája, hogy 40 éve dohányzik, napi 35--40 cigarettát szív el. Különböző légzési betegségeket okozott most már neki, s ma 9 napja hogy bejött a kórházba, légzési problémáinak gyógyítására, s a cigaretta elhagyásáért. Természetes, hogy nála is a tisztítókúrát alkalmazták legelőször, különböző teák, citromléfogyasztás, s a hydro-geoterápiák alkalmazásával. Elmondja, hogy a második nap érzett nagyon nagy hiányát a cigarettának, a lánya hozott be neki, egy felet elszívott, szédülés fogta el tőle, a másik felet betette a fiókba, naponta megnézi, de nem nyúl többet hozzá. Nagyon köszöni a jó Istennek, hogy erőt adott neki, erőt, hogy többet nem nyúlt hozzá, s megfogadta nem is fog. Holnap, 10. nap hazatér, fizikailag, lelkileg megújulva. Több könyvet vásárolt, amiket naponta olvas. Mindennap reggel 6-kor a nedves, harmatos füvön járt a többi hasonló betegekkel együtt, naponta lenmagpakolást kapott, s örömmel készül haza. Sao Paulóban lakik, Sidynei Kapellinek hívják, s elmondja, hogy fia által hallott a Curitibában lévő Hospitalról.

A magnó tovább jár, sorolhatnám a többi betegek tapasztalatait is, de mégis mindenkinek a saját élménye ér legtöbbet. Mint ahogy Sidynei asszony is hálás a jó Istennek, hogy ebbe a kórházba eljuthatott, hasonlóan tudom elmondani én is ugyanezt. De most már nemcsak magamról, hanem mindazon betegek nevében is, akik pontosan betartva a kezelési utasítást, felgyógyultak, megerősödtek betegségükből ezen egyszerű Isten által adott gyógymódok által.

 

Bokor Katalin természetgyógyászati tanácsadó