Tudsz-e szeretni?

 

Tudsz e szeretni?

Mikor közeledik az év vége, tudjuk, hogy az emberek nagy többsége az év legnagyobb ünnepére készül: a Karácsonyra, amit más néven a "szeretet ünnepének" is neveznek.

Mi is a szeretet? Mily sokféleképpen lehetne jellemezni, ha az újság-terjedelme megengedné. Pál apostol által leírt (II. Korinthus 13, 1) szeretet himnuszát, talán mindenki ismeri. Tud-e szeretni minden ember?

Tanulni kell a szeretetet? Igen' Olvassuk el a következő verset:

 

Tudsz e szeretni?

Szeretni nem tud minden ember

A lélek drága gyöngye ez

Melyet a testtől senki sem nyer,

Csupán csak Isten adja ezt.

 

Szeretni tudni: kincs a mennyből

Mely gazdaggá tesz igazán,

Mellette oly kicsinyre törpül,

Minden művészet, tudomány.

 

A gőg, kevélység meg nem érti,

Hogy az valóban létezik,

De mely kebelben e kezd égni,

Az érzi édes szent tűzit.

 

Szeretni Istent, embertársat,

Szolgálni, tenni szívesen.

Irgalmat, üdvöt nyújt’ni másnak,

Dicsérni Istent szüntelen.

 

És átkarolni gyöngédséggel

Ellent, s a barátot boldogan;

-szeretni nem tud minden ember,

Csak kiben Isten Lelke van.

 

Tekints csak fel a Golgotára,

Ott látod Jézust, hogy szeret.

Felvette bűnödet magára,

És érted önként szenvedett.

 

Oh szív, kívánj e drága kincsből,

Ha kell forrását megleled;

Istennek örök szerelméből

Meríthetsz hittel eleget.

 

Aki ezt megtanulja, éljen bárhol. Magányban, vagy családban, elmondható róla, hogy boldog ember.

Mégis a szeretet kibontakozásának legfontosabb helye a CSALÁD! A boldog családi élet megteremtője elsőképpen az Édesanya! Ő a családi összetartója, napfénye, melegsége, "otthonteremtője", akinek elsőrendű feladata úgy élni, hogy mindenki nagyon szeressen "otthon lenni". De ezt csak akkor tudja elérni, ha Ő is nagyon szereti otthonát, neki is bol­dogság "belülről" becsukni az ajtót. Ő feladata "megszervezni", hogy együtt üljenek az asztal mellett minden este, s a szabadnapokon, hogy legyen alkalom mindent "kibeszélni" mindenkinek - sorba. Legyenek közös séták, kirándulások, olvasások, tervezések, anyagi dolgok beosztása, beszélgetések stb.

Kedves apukák! A boldog családi élet ott kezdődik, mikor az apa is felelősséget vállal a gyermekéért. Szakit rá időt, "nagy elfoglaltsága ellenére is" beszélgetni, játszani, kirándulni vele, tanítani, meghallgatni stb. őt.

Igaz az a mondás: A jó Isten a gyermeknek két kis kezet adott: Egyikkel az édesapa, má­sikkal az édesanyja kezét fogja. De ha a fentebb leírtakkal egyetértenek, akkor a család terve e két szóban benne van. Egyszóval együtt: mindent. Ha a gyermek így nő fel, lesz egy egészséges "családképe", mert boldog családi életet kíván Ő is élni, ahogy gyermekkorában ezt látta. Problémákkal és küzdelmekkel telt napokban is jó egészséges érzülettel él, tudomásul veszi a gondokat, melyek nap mint nap felmerülnek, de érzi "otthona melegét", s ez kellemes közérzetet biztosít neki.

A kellemes közérzet azt is jelenti, hogy a gyermek szívesen tartózkodik otthon! Itt van mindennek az alapja'.

Otthonunk legyen a világ legvonzóbb helye! Mindenki, ahogy tud, igyekszik haza, mert otthon olyan jó lenni! Kellene egy statisztikát készíteni, hogy kis hazánkban, hány ház homlokzatára lehetne ezt kiírni, mint a családtagok egybehangzó véleményét: a legvonzóbb hely számomra a világon' Ezekből a családtagokból nem igen fognak idegosztályokon feküdni, vagy a drogambulancián.

Mikor? Ha egész évben így élünk, élnek –nem csak ünnepnapokon. Meglátásom az, hogy a szeretetet nem ünnepelni kell, különböző piros betűs napokon, hanem gyakorolni az év 365 napján.

Ezekre a mindennap átélt kis odafigyelésekre, szeretet megnyilvánulásokra, jó kis dumcsizásra, együttes sétákra, kirándulásokra sokkal szívesebben emlékszik vissza felnőttkorban a "gyerek", mint az olyan "drága ajándékokra", melyek fő célja talán egymás túllicitálása, lekötelezése.

 

Szeressük egymást, értékeljük egymást nap, mint nap, figyeljünk gyermekeinkre, a középkorosztály súlyos problémáira, s idős szüleinkre, családtagjainkra egyaránt.

Nap, mint nap adjunk hálát a jó Istennek életünkért, az erőért, amit naponta megújít nekünk, egészségünkért, családtagjainkért, s különösen azért, hogy újból megértünk egy évvégét, amit már sok ember nem mondhat el.

Egy számomra igen kedves ének Karja:

Köszönök minden napot, az órát, a perceket, / Köszönök mindent Neked, köszönöm az életem. / Köszönöm azt is Ura, hogy gondod van énreám, / Köszönöm azt, hogy szeretsz, hogy Te vagy az én Atyám!

Aki annyit volt beteg, mint én, az minden reggel ezzel kezdi a napot, hiszen újból a lábaira tud lépni, de így évvégén, igazán belső szívbéli örömmel mindenki elmondhatja.

Szeretném egy, a karácsonnyal kapcsolatos történettel bemutatni az ünnepekkel kapcsolatos gondokat:

Az Alföldön egy városban több napon keresztül tartottam előadásaimat. Mikor megérkeztem, mondta a szervezőnő: "Megkértek az Öregek otthonából, hogy menjél át egyik délelőtt hozzájuk, itt vannak nem messze". "Jó" - feleltem, s úgy osztottam be időmet, hogy arra is sor kerülhessen.

Novemberi idő volt, s megdöbbenve hallgattam a vezető nő szavait: "Katalin, jön a Ka­rácsony, s igen szoros a munkánk: minden betegnek képeslapot, levélkét, vagy kis csomagot készítünk, s hivatalosan Postán keresztül fogják betegeink megkapni. A postavezetővel megbeszéltük, hogy számos bélyegzőt tegyenek rá, így akis öregek nem tudnak rájönni a turpisságra. A Karácsonyelőtti napokban mindenki megkapja, s nagyon boldogan mutatják egymásnak ilyen szavakkal: Tudod a fiam nem tudott eljönni, de írt, nem felejtkezett el rólam. (Ha a fiú mégis eljönne - ami nagy ritkaság - akkor már az ajtóban megmondják neki, hogy tudja mit küldött a Papának.)"

"Tudja Katalin" - folytatja a vezető - "ha ezt nem tesszük meg, a csalódottság, hogy sem nem jöttek, sem nem írtak - oly idegállapotot vált ki az öregeinknél, hogy még jó, ha csak ágytálaznunk kell őket, s nem naponta kétszer ágyneműt is húzni. Ez a kicsi, kegyes hazugság megéri nekünk is, mert nyugodtabban élik át az ünnepet, s nekünk is kevesebb a munkánk."

De! Beszéltem az öregekkel is, meghallgatva mindenkinek kis mondandóját. Leszűrve az elmondottakat, újból fájt a szívem. A lényeg az volt: Az én fiamnak volt az első motorbiciklije társai között, a lányomnak a legszebb bútort vettük meg, vagy olyan házat építettünk neki, hogy párja sincs.

Miért fájt a szívem? Senki nem beszélt a szeretetről, együttes kis örömökről, kirándulásokról, beszélgetésekről, vagy jó nagy vitákról, hanem csak a fizikai dolgokról, a pénzről, a "van"-ról.

Lehet, hogy nekik sem volt idejük sétálni, játszani, kirándulni, vagy minden este közösen vacsorázni gyermekeikkel... Nem volt idejük meghallgatni, mikor kis problémája összezúzta a szívét, mert fontosabb volt a tévésorozat.

Úgy érzem érdemes ezen elgondolkozni mindenkinek.

Igazán örülni minden ünnepen, csak nyugodt lelkiismerettel lehet. Éljünk úgy szeret­teinkkel egész évben minden nap, hogy teljes szívbéli örömmel tudjuk átlépni az Új Év kű­szöbét, s köszönteni egymást szeretettel.

Kívánom a kedves Olvasóknak igaz felebaráti szeretettel:  Feketéné Bokor Katalin