„Csak a jóság képes a könnyeket mosollyá átformálni…”

Minden év vége felé általában minden ember visszatekint az eltelt időszakra, s feltesz magának egy-két kérdést: Melyek voltak azok a dolgok, aminek örülni tudtam, mik okoztak szomorúságot, bánatot... tudtam élni mások javára? Ha mérlegre állítaná valaki tetteimet, a mérleg serpenyője a jó vagy rossza oldalra billenne?

Gondolom, ezek a kérdések több emberben felvetődnek, így az év végén. Csak az az ember tud komoly elhatározásokat tenni az elkövetkező évre, aki az elmúltat mérlegre teszi. Csak az tud javítani hibáin, aki igyekszik fel is ismerni azt, S így önmaga nevelésére is fog időt szánni.

Nincs oly ember, akinek tettei csak az egyik serpenyőbe kerülhetne. Mindenki jót és rosszat is tesz egyaránt. Hiszen emberek vagyunk mindannyian, akik küzdenek, csetlenek-botlanak nap, mint nap.

Ez évben is jártam az országot Békéstől Pécsig vagy Sopronig - ahová meghívtak -, s tartottam az előadásokat az életmóddal kapcsolatban - röviden a "brazil típusú terápiákat" ismertettem fizikai és lelki vonatkozásában együttvéve.

Kifejezhetetlen örömöt ad, mikor teljesen idegen helyre megyek - mint ma is indulok Lentibe -, s az előadás végén mindenki, mint a cövek, ül a helyén, s vagy kérdeznek, vagy várják, hogy még mindig folytassam. Igaz, már fáradt vagyok, s azt gondolom ma itt nem is akarnak hazamenni, de az utolsó kérdésre is szívesen válaszolok. Azt hiszem, ez a legnagyobb bizonyítéka egy előadás sikerének... s ha már ötször vagy már nyolcadszor megyek vissza egy városba, s már az előadások elején kezdik a "beszámolót", mit végeztek, mit próbáltak ki, mennyire jó a "hideg vizes fürdő", hogy sikerült elkészíteni a finom "kacsazsírt" kacsa nélkül, vagy a májpástétomot máj nélkül, mikor az utcán rám köszönnek - s sajnos énnekem fogalmam sincs, hogy ki, de biztos vagyok benne, hogy ő "személyesen" ismer engem, hiszen az előadóra emlékszik, mit mosolyával bizonyít, nagyon boldog tudok lenni.

Nagy megtiszteltetés volt részemre, hogy már januárban, mint előadó voltam meghívva az Orvos- Természetgyógyász- Diabetikus Kongresszusra, majd a május 20-23-ig megtartott Nemzetközi Természetgyógyász Kongresszus felkért előadója lehettem, amelyet a Természetgyógyász Kollégium szervezett. Előadásom befejeztével több orvos odajött hozzám beszélgetni. Igen jól emlékszem egy gyermekgyógyász főorvosnőre, aki a következőket mondta: "Katalin, teljes mértékben egyetértek Önnel, hogy a hús igen egészségtelen táplálék, de mit tegyek én, aki eddig mindig azt mondtam az édesanyáknak: adjanak a gyermekeknek húst. Nekem ezt most bizonyítanom kell, hogy nem így van." Az idő rövid volt, de ezt válaszoltam: "Ha elismeri, hogy a hús egészségtelen a felnőtt embernek is, vajon a sokkal gyengébb gyomrú gyermekeknek egészséges lehet? Hogy lehet, ha a négy-öt hónapos gyermeknek csak négy óránként adnak szopni a kismamák, akkor az óvodás gyermekek két-három óránként is ehetnek, a kemény eledelt hamarabb megemészti a gyomor?"    ,

Igen szép és igaz ez a magyar szó: ÉTREND! Szeretném erre felhívni minden anyuka figyelmét: még a gyermek is csak háromszor étkezzen egy nap, hisz az ő gyomra sem tud gyorsabban emészteni, mint a felnőtté. Ott - minden orvos egyetértett velem...

S még jóformán ki sem pihentem magam, mikor kaptam egy újabb felkérést a Termé­szetgyógyász Kamarától, az általuk megren­dezett nemzetközi konferenciára ... Előadás tartására -, amely augusztus 20-23-án Kecskeméten volt. Újból örömmel tettem eleget a felkérésnek. Itt is vetítővel illusztráltam előadásomat, s mikor a pódiumról lejöttem, egy Ausztráliában élő magyar orvos volt az első gratuláló, s majd még igen sokan. Végtelenül hálás voltam a jó Istennek, hogy a szombat esti gálaesten az alelnök dr. Lehoczki úrral való beszélgetés alkalmával az általam kiadott verseskönyvről is szó esett, s így a vasárnapi záróünnepségen e1mondhattam a Ki van jelölve a helyed című verset, amelyik úgy gondolom, hogy minden egészséggel foglalkozó embernek a lakásán, irodájában, s összes egészségügyi intézményben kint kellene legyen a falon.

Fel kell hívni az emberek figyelmét arra: szervezetünk összetevői: test, lélek értelem ­s e három rész jó együttműködésétől függ egészségünk.

Az elmúlt évben - orvosok tanácsára ­négy hónapot töltöttem újból Brazíliában ­most már nem mint beteg, hanem mint tanuló. Nemcsak a Hospital Naturisábában - hol 1987-ben meggyógyultam -, hanem Sao Paulóban, s Brazíliában - a fővárosban - is több természetgyógyászati tanfolyamot végeztem, mely örök emlék és sok új ismeretet adott nekem. (1992. május 20-án a Sao Paulóban kint élő magyaroknak tartottam a Magyar Házban előadást, nagy örömömre.)

Meghívott vendég voltam a legnagyobb brazil lepra kórházban, ahol három napot tölthettem el (sajnos nem volt több időm), s így bejártam a kórház minden részét, beszélgetve a leprásokkal, s lefényképezve őket. Nagyon szomorú látvány volt számomra a sok-sok beteg. Azóta is sokszor elmondom, nem értékeljük eléggé egészségünket.

Dr. Belvedere Dániel professzor vezetése alatt folyt a fővárosban, Brazíliában - Golden Garden-Hospitalban - a tanfolyam. A kórház főorvosa engedélyével egy egész napon át nézhettem a kórház munkáját, s igen sokat tanulhattam tőlük.

Budapesten - a brazil követségen - felhívták a figyelmemet, hogy ha el fogok menni a fővárosba is, feltétlenül hívjam fel a nagykövetségünket, Benye János urat. Így is tettem, s így ő többször küldött értem, s meglátogattam a brazil követségünket, ahol az ott dolgozóknak is tarthattam előadást. Elvittek városnézésre. Brazília – a főváros egy repülő alakjához hasonlít, széles, tág utcákkal, sok érdekes fával- csodálatos volt.

Az elmúlt év tapasztalataihoz ez azért tartozik hozzá, mert az itt tanultak által tudok segíteni - a jó Isten - a hozzám forduló betegeken, minden hó végén, amikor itthon vagyok. Nemcsak előadásokat tartok országszerte, hanem az ország különböző tájairól jönnek hozzám minden hónapban azok a betegek, akik előadásokon nem kerültek sorra, vagy e gyógymód által kívánnak meggyógyulni. Igaz, hogy mire eljönnek, már sok helyen jártak, mert ez a terápia sok időt, SZERETETET ÉS TÜRELMET IGÉNYEL, de MINDEN KÁROS MELLÉKHATÁS NÉLKÜL GYÓGYÍT!!! S EZ NEM MELLÉKES: SOKAN A GYÓSZEREK ÁRÁT TARTJÁK IJESZTŐNEK, ÉN INKÁBB A KÁROS MELLÉKHATÁSAITÓL FÉLTEM AZ EMBEREKET: SOK ORVOSI KÖNYV IS ÍR ERRŐL.

Nem lehet kevesebb gondot fordítani. AZ IDEG-LELKITERÁPIÁRA SEM: A GYÓGYÍTÓ SZERETET CÍMŰ KIS KÖNYVEMMEL, ERRE SZERETNÉM FELHÍVNI AZ EMBEREK FIGYELMÉT, IDEGI ALAPON MENNYIFÉLE FIZIKAI BETEGSÉGET ALAKÍTUNK KI MAGUNKNAK!!

Ha a testünknek fizikai táplálékot háromszor adunk naponta, akkor a lelkünknek elég csak vasárnap, hetente egyszer, vagy egyszer sem? Szomorúan hallottam egyszer, hogy Pusztaszabolcs igen elől van a statisztikában az öngyilkosok területén. Miért?

Időnként úgy kell beosztani, hogy naponta legyen alkalmunk beszélgetni egymással, szeretteinkkel, s önmagunkkal és Istennel is. Ha fizikailag nem tudunk levegő nélkül élni, csak egy pár percig, lelkünk honnan levegőzhetne.

Kicsi koromban így tanultam: „Az ima a lélek lélegzetvétele, a lelki erő titka!”

Vegyünk naponta lelki táplálékot önmagunkhoz, s erre tanítsuk gyermekeinket is, lelki lélegzetvétellel imádkozzunk együtt. Családok az ország minden területén boldogan mondják nekem. Katalin, mióta itt járt, mindig együtt vacsorázik a család, együtt vagyunk, beszélgetünk, majd sétálunk együtt.

„Rendszerváltás” a családoknál, mert érezték, hogy a fizikai dolgok nem adhatnak meg mindent, nem pótolják a lelki társalgást, tanulást. Ilyenkor is nagyon boldog vagyok. A gyermekeknek apjuk is van, nekik is kell időt szakítani az együttes időtöltésre, játszásra, beszélgetésre. Tanácsom: tegyék itt is elvvé az együttes vacsorát.

Minden előadáson, s a betegeknek is elmondom: Boldog vagyok, hogy elmondhatom Ezékiás királlyal együtt: Áldásul volt nékem a nagy keserűség- az én hosszú évekig való szenvedésemből- a gyógyulás után, tapasztalataim által sok-sok beteg gyógyul szerte az országba. Én csak egy gyenge emberi eszköz vagyok a NAGY ORVOS KEZÉBEN: A HATALMAS ISTEN KEZÉBEN A BETEG EMBERTÁRSAIMÉRT: Ő AZ IGAZI ORVOS, AKI LELKILEG ÉS TESTILEG IS MEG TUD BENNÜNKET GYÓGYÍTANI: HA HOZZÁ FORDULUNK: AZ ÁLTALA ADOTT TERMÉSZETES ESZKÖZÖK ÁLTAL: FOGADJUK EL EZEKET AZ EGYSZERŰ GYÓGYMÓDOKAT SAJÁT JAVUNKRA.

Sokszor elmondom, ha e faluban mindenki annyi boldog és hálás levelet kapna, mint én, biztosan lelkileg úgy felüdülne, hogy nem volna ideje arra, hogy másokat bántson. A miskolci kislány, aki 19 évesen évente egy-két alkalommal menstruált csak, hatalmas betűkkel köszöni meg, hogy rendbe jött. A dorogi sclerozis multiplexben szenvedő beteg anyukája, mikor eljönnek, mindig azzal kezdi: magának szobrot kellene állítani, hogy az én lányom újból jár.

 

Már nemcsak egy, hanem három TERMÉSZETGYÓGYÁSZ UNOKÁM van, nem tudom leírni velük együtt érző örömömet. A májrákkal műtött vas megyei asszony, kinek húsz év körüli lány és fia napokig csinálta a kezelést, az orvosok és szomszédok csodájára, a kérdés: hogy él még mindig fájdalom nélkül, s jó kedéllyel. (Igen jó a családi összefogás, ami sajnos nem mindenütt van meg.)

És sorolhatnám tovább, az elmúlt nap tapasztalatait, az idős urat, aki a múlt héten Mezőkövesdről hozta el két unokáját, mert lányai nem tudtak eljönni,de ő elvonatozott, hogy adjak tanácsot beteg unokáival kapcsolatban… Mindenre rákérdezett, mit, miért, s én ezt nagyon szeretem, mert ha megérti, mindjárt jobb kedvvel végzik a terápiát… Igaz, hosszú idő egy beteg kikérdezése, minden aprólékos megbeszélése- íriszdiagnosztikai vizsgálat után-, de ezt csak így lehet, másképp nem is tudom elképzelni. Mint írom a versemben „Érezze a beteg, hogy vele érzek én is”. S ezért vagyok hálás az év végén, mert a jó Isten minden nap megújította erőmet, hogy tudjam végezni ezt az igen nehéz, de szép munkát.  VELE, AKI AZ IGAZI NAGY ORVOS!

Szeretném az embereket felébreszteni, nemcsak testük van, hanem lelkük is, sok fizikai fájdalmuknak lelki eredete lehet… A mostani képeslapkiadványaimmal is erre törekednék…

A szülők feladata szeretettel nevelni fel gyermekeiket, hiszen ők nem akartak megszületni… Otthonunk legyen a világ legvonzóbb helye, ahol gyermekeink szeretetet, menedékvárat, szüleikben pedig legjobb barátjukat találják meg. Ha ezt biztosítják, hiszem, hogy kevesebbet kell szaladniuk velük az orvoshoz. Ne külsőre, hanem a belső lelki értékekre törekedjünk inkább.

BOLDOGSÁGUNK NEM ATTÓL FÜGG, AMI KÖRÜLÖTTÜNK VAN, HANEM AMI BENNÜNK BAN, NEM ATTÓL FÜGG, AMINTK VAN, HANEM AMIK VAGYUNK 

Bokor Katalin

természetgyógyász